Ezt a kérdést nehéz megválaszolni anélkül, hogy ne mennénk bele a részletekbe. Ez nem mindig túl szerencsés, hiszen a szülők egy gyors, tömör, konkrét választ várnak általában.
“Három nap múlva” vagy “6 hónaposan”, ilyen jellegű válaszokban reménykednek, és én is szeretnék ilyesmiket mondani nekik. Az az igazság, hogy számos tényezőt figyelembe kell venni és néhány dolgot meg kell érteni ahhoz, hogy leszűkítsük ezt az időkeretet és megválaszoljuk, hogy mikor fogja átaludni az éjszakát a csöppség.
Ez most furcsa lesz
A legelső dolog, amit tudniuk kell a szülőknek… A babád sosem fogja átaludni az éjszakát!
Ez így van! Nem fogja átaludni az éjszakát, ha a totyogó korba lép, nem fogja átaludni, amikor tinédzser lesz és felnőttként sem. Azért, mert még soha senki nem aludta át az éjszakát.
Az emberi alvás sajátossága
Mi, emberek különböző fázisokban alszunk, amely során a felületes és a mély alvási szakaszok váltogatják egymást. Amikor a felületes alvási fázisba lépünk, hangokat hallunk, éppen álmodunk, vagy megmozdulunk, bőven elég ahhoz, hogy felébredjünk.
Felnőttként ezt ezerszer is megtapasztaljuk, de moccanunk egyet és már alszunk is tovább. A legtöbbször ezek az ébredések olyan rövidek, hogy reggel nem is emlékszünk rájuk egyáltalán. De a babák, akiket ringatással, énekléssel, rázogatással vagy éppen cicin altattunk el, amikor felébrednek éjszaka, ezekre a külső segítségekre várnak, hogy újra vissza tudjanak aludni.
Szóval ez az oka annak, hogy a baba nem alussza át az éjszakát. Igazából a szülők nem ezt szeretnék tudni.
Amit tudni szeretnének, hogy:
“Mikor lesz képes a babám egyedül visszaaludni?”
Ezt a kérdést már sokkal könnyebb megválaszolni. Ez akkor fog megtörténni, amikor a baba megtanulja ezt.
Ha megtanítod a babádnak azt, hogy hogyan aludjon vissza egyedül, ezt a képességét minden éjszaka, többször is tudja majd alkalmazni egész hátralévő életében.
Nos, ez – szerintem és a módszer szerint is, amivel dolgozom– sokkal többről szól, minthogy egyedül hagyd a gyermeked a kiságyában és hagyod, hadd találja ki saját magának az elalvást. Ne érts félre, ez nagyon sok embernek működött, viszont nagyon sok szülőnek ez nem komfortos, és nem is túl kellemes. Arról nem is beszélve, hogy a hatékonyság terén is hagy maga után kivetnivalót.
Mit tanítunk?
A hagyományos “sírni hagyás” megközelítése nagyjából olyan, mintha a babádat letennéd egy zongora elé, odaraknál elé egy kottát és azt mondanád: “Tessék, találd ki te magad, hogyan kell!”. Végül lehet, hogy kitalálja, és akkor a következő Mozartot ismerhetjük meg. Viszont valószínűbb, hogy nem fogja ilyen módon felfedezni az alvás művészetét sem, így adnunk kell neki pár leckét ezen a téren.
És ahogy a legtöbb képesség esetében, a gyakorlás itt is elengedhetetlen, szóval engedd neki, hogy megpróbálja. Valószínűleg lesz egy kis sírás, de ez nem jelenti azt, hogy ne mehetnél be bátorítani, vigasztalni, megnyugtatni őt.
Amit viszont nem ajánlatos csinálni (maradva az előbbi példánál), hogy leültetjük a zongorához és helyette játszunk. Nyilvánvalóan ezzel nem tanítanánk neki semmit.
Megtesszük helyette
Szóval akármi legyen is az, amivel te eredetileg altattad este vagy éjszaka a gyermeked, legyen szó a cumiról, álomba ringatásról, szoptatásról, mindegy is. Ezek az alvási eszközök sem jelentenek mást, minthogy mi zongorázunk gyermekünk helyett. Azonban kellő idővel, a kellő módon és gyakorlással nagyon hamar rá fognak jönni saját maguk az alvás képességére. Habár nem tudok mondani a szülőknek egy konkrét dátumot, hogy mikortól fogja egy hang nélkül átaludni gyermekük az éjszakát, de azt bátran mondhatom, hogy annál előbb megtörténik ez, minél előbb megszüntetjük, hogy helyettük próbáljuk ezt megtenni.
Ahogy megtanulható a zongorázás is, úgy az alvás is egy ilyen tanulható képesség.
Ha nem tudod, hogy vágj bele, keress bátran, foglalj egy ingyenes 15 perces telefonbeszélgetést az oldalamon keresztül és kitaláljuk a megoldást!